Milyen jó
lett volna, ha...
Ma egy olyan cikket ajánlok a figyelmetekbe, ami egy
borzasztó hetet mesél el. 1994-es az írás, a Bölcső Alapítvány ekkor
hivatalosan még nem is létezett.
Pedig milyen jó lett volna, ha az akkor
szerencsétlenül járt apróságok édesanyja ismeri a mobilszámot, ami soha sincs
kikapcsolva...Milyen jó lett volna, ha Budavári
Zita híre már akkor is, szerte az országban ismert.. Milyen jó lett volna,
ha azok az anyukák nem félnek segítséget kérni, és tudták volna, hogy kitől...
Milyen jó lett volna, ha azoknak a kisbabáknak a rokonsága, családja, apukája
jobban figyelt volna... Milyen jó lett volna, ha...
A következő cikket nem lehet kedves, romantikus
szavakkal felvezetni. Mert borzasztó. De azért érzem fontosnak, hogy megmutassam
Nektek, mert -ahogy későbbi interjúiban a Bölcső Alapítvány elnöke maga is
utalt rá- ez a hét meghatározó volt abban, hogy Budavári Zita biztosan tudja és minden erejével azon legyen, hogy
soha-soha többé ne fordulhasson elő hasonló.
" A szakértők szerint amíg Németországban egy
esztendő alatt mindössze egy-két csecsemőgyilkosság történik, addig nálunk
körülbelül kéttucatnyi." Az alábbi, márciusi (!) cikk megjelenésekor az
adott évben már nyolc esetről tudtak a hatóságok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése