2013. november 6., szerda

Milyen jó lett volna, ha...

Milyen jó lett volna, ha...
Ma egy olyan cikket ajánlok a figyelmetekbe, ami egy borzasztó hetet mesél el. 1994-es az írás, a Bölcső Alapítvány ekkor hivatalosan még nem is létezett.
Pedig milyen jó lett volna, ha az akkor szerencsétlenül járt apróságok édesanyja ismeri a mobilszámot, ami soha sincs kikapcsolva...Milyen jó lett volna, ha Budavári Zita híre már akkor is, szerte az országban ismert.. Milyen jó lett volna, ha azok az anyukák nem félnek segítséget kérni, és tudták volna, hogy kitől... Milyen jó lett volna, ha azoknak a kisbabáknak a rokonsága, családja, apukája jobban figyelt volna... Milyen jó lett volna, ha...
A következő cikket nem lehet kedves, romantikus szavakkal felvezetni. Mert borzasztó. De azért érzem fontosnak, hogy megmutassam Nektek, mert -ahogy későbbi interjúiban a Bölcső Alapítvány elnöke maga is utalt rá- ez a hét meghatározó volt abban, hogy Budavári Zita biztosan tudja és minden erejével azon legyen, hogy soha-soha többé ne fordulhasson elő hasonló.
" A szakértők szerint amíg Németországban egy esztendő alatt mindössze egy-két csecsemőgyilkosság történik, addig nálunk körülbelül kéttucatnyi." Az alábbi, márciusi (!) cikk megjelenésekor az adott évben már nyolc esetről tudtak a hatóságok...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése