„Megvártam, míg elalszik, és eljöttem...”
A következő cikk egy sikersztori.
Egy kisbabáról, aki jönni akart de sajnos nem várták a
megfelelő körülmények és mégis a lehető legjobb helyre került.
Egy kisbabáról, akit nagyon szerethetett az édesanyja.
A történet főszereplője egy olyan lány, aki még nem volt
készen az anyaságra. A baba viszont jönni akart, és meg is érkezhetett egy
szerető családba- hála szülőanyja döntésének, aki felkereste a Bölcső
Alapítványt és az ő segítségükkel talált ölelő karokat újszülöttjének.
Az alábbi cikk igazán megrázott. És meghatott,
elgondolkodtatott. Felkavart bennem egy csomó kérdést és új érzést- pedig már
hetek óta olvasgatom a Bölcső Alapítvánnyal kapcsolatos írásokat.
Milyen lehet 9 hónapig ismerkedni Vele, s végül otthagyni?
Akkor is, ha „tudom”, hogy ez a „legjobb döntés”?
Milyen lehet megismerkedni két emberrel, akiknek odaadom Őt-
egy életre? Örökre!
Milyen hatalmas erő kell ehhez...
Olvassátok el Patrícia történetét akkor is, ha van már
kisbabátok, akkor is, ha még csak tervezitek-
de mindenképpen, ha nők vagytok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése