"...mert Neked köszönhetem, hogy a szüleimmel élhetek"

Nagy meleg, rengeteg ember, itt babasírás - ott gyerekzsivaly, és a tömegben egy Asszony, széles mosollyal, állandó rohanásban- aki mindegyikük történetét pontosan tudja.

A következő, 2001-es újságcikk alapján valahogy így képzelem azt a napot, amikor a Bölcső Alapítvány fennálásának hatodik évfordulóját ünnepelték Ráckevén. Ott volt mindenki: a szülők, a bölcsős babák, a már iskolába készülő legnagyobbak és még a nagyszülők is- együtt volt A Család.

És Budavári Zita, vagy sokaknak- mint a cikkből kiderül- csak Zita mama, tényleg mindenkiről mindent tud: még azt is, hogy melyik gyerek mikor kezdett beszélni, vagy hogy kinek jár az iskolakezdő ajándék. Pedig már a cikk születésekor is 254-en voltak a bölcsős babák...

De hát "nézz körül, azért ez az egész megéri a fáradságot. Nem?"

http://www.bolcso.hu/cikkek/hvilag2001a.html

Scrapbook album árverezés a Bölcső Alapítvány javára

Ha szeretnétek ennek a gyönyörű scrapbook albumnak a tulajdonosai lenni itt tudtok licitálni rá, az árával az elkészítője a Bölcső Alapítványt szeretné támogatni. 

A nyertes a teljes összeggel a BÖLCSŐ ALAPÍTVÁNYt támogatja, tehát az Ő számlájukra kell utalni a pénzt (adóigazolást állítanak ki róla).
A licit 2013. október 28-án 7.00-kor indul és
2013. november 04-én 16 órakor zárul.

Aki a legmagasabb árat írja IDE, a kép alá (fontos, hogy ide írjátok, ne a megosztások alá!!!) annak postázom jövő héten az albumot (a postaköltséget Én állom).
A nyertest üzenetben külön értesítem.

A kikiáltási ár: 5 000 Ft.

Edit felajánlása az Angyalkuckónak

Edit pár nappal ezelőtt keresett meg bennünket azzal, hogy a novemberi Maxima magazinban szereplő, saját kezűleg készített scrapbook album elárverezéséből befolyt összeget szeretné a Bölcső Alapítványnak felajánlan

Az album meseszép, ráadásul az ára jótékony célt fog szolgálni, ami csak még kedvesebbé teszi majd a leendő tulajdonosa számára.

Edit az album mellé azt is leírta nekünk, hogy miért érezte úgy, hogy támogatni szeretné az Angyalkuckó tevékenységét és miért tartja fontosnak a Bölcső Alapítvány munkáját. Nagyon szépen köszönjük a nagylelkű felajánlást és a kedves sorokat!

"Csizmadia-Fáth Edit vagyok, pár hét múlva születik meg 5. gyermekünk. Talán ez is mutatja hogy mi az életre szavazunk. Mikor először olvastam Rékáék kezdeményezését, több emlék feltolult bennem: Például az, mikor 8 évvel ezelőtt eldöntöttük a férjemmel, hogy gyermeket szeretnénk, azt is megbeszéltük, hogy ha véletlenül az derül majd ki, nem lehet, akkor örökbe fogadunk. Ez olyan természetes volt. Vagy pár hónappal ezelőtt, mikor az orvosok azt mondták, az 5. gyermekünk - akit várunk - nem egészséges. Sok támadás ért minket, miért nem vetetjük el. Vagy azt mondták, hogy nehéz döntés lehetett meg hogy bátrak vagyunk. Nem kellett döntenünk. Természetes volt, hogy az élet mellett döntünk.
Egy krízishelyzet, amiből az ember megpróbálja kihozni a legjobbat, a legtöbbet.
Pontosan ilyen az is, mikor valaki az életkörülményei miatt nem tudja vállalni a megfogant gyermekét. Nem az abortusz a megoldás. Támogatni kell azt a folyamatot, hogy a gyermek megszülethessen és egy olyan családban ajándék lehessen, ahol várják, ahol szeretik és ahol boldog életet élhet.
A Bölcső Alapítvány munkája számomra ezt jelenti.
Az alapítványt Én most egy scrapbook albummal támogatom, amit licit útján lehet megvásárolni. Az album szerepel a novemberi Maxima Magazinban is.A befolyó összeg 100%-a az alapítvány számlájára megy, a postázási költséget pedig Én állom."

A licit október 28-án indul és november 4-én zárul.

Itt: https://www.facebook.com/noicsizmaalbumok

Bölcső Alapítvány - a kezdetek

Arra gondoltunk, napról-napra megosztunk Veletek egy hírt, ami a Bölcső Alapítvány valamely korábbi sajtómegjelenését mutatja be.

Hiszen - nem tudjuk eléggé hangsúlyozni- a probléma, ami a Bölcső Alapítványt életre hívta létező, valós, és égető. Tőlünk, saját gyerekeinket nevelő szülőktől talán fényévekre van, de ahhoz, hogy tudjuk: miért teszünk és adakozunk ezért az ügyért, elfogadónak és megértőnek kell lennünk. Nem elég csupán a "halálra szánt" csecsemőre kell gondolnunk,  meg kell tanulnunk elfogadónak lenni a lemondó anyákkal is.

Hiszen Budavári Zita is így tett az első naptól kezdve, hogy eldöntötte- nem nézi tovább tétlenül az egyre növekvő számú csecsemőgyilkosságokat.

Jakupcsek Gabriella és Knézy Jenő beszélget Zitával az alábbi 1995-ös felvételen. Az alapítvány itt még igazán gyerekcipőben járt, a legelső édesanyákkal kapcsolatos tapasztalatairól mesélt Budavári Zita.

Melyek az édesanya első kérdései az újszülöttről a szülés után- tudva, hogy lemond gyermekréről?

Miért nélkülözhetetlen a teljes őszinteség a procedura során?

Miért van hatalmas szerepe az édesanya és Zita közti, szoros, személyes kapcsolatnak?

A válaszok itt.

http://www.bolcso.hu/page/video-16-1267512035

Tényleg elkezdődött...

Örömmel jelentem hogy felkerültünk a Bölcső Alapítvány honlapjára! Ezennel hivatalos lett hogy segíthetünk, és segítünk! Boldogsággal tölt el a tudat mindannyiunkat, hogy ebből a pici álomból lassan valóság lesz! Egyre több felajánlást és megkeresést kapunk, amit tényleg hihetetlen! Már csak nekünk kell helytállni majd a sütikkel, hogy ne csak csodálatos ízeket varázsoljunk az asztalaitokra, hanem hogy legyen erőnk és időnk eleget sütni! Valóban álmodtunk, de hogy ennyi érdeklődővel és támogatóval találjuk magunkat szembe, talán erre mi sem gondoltunk! Természetesen nem hátrálunk meg, hanem még motiváltabbak és energikusabbak lettünk mint eddig!

A jobb felső oldalon találjátok a blogot és a facebook oldalt is!

Legyen gyönyörű estétek!

"Te nem a hasamban nőttél fel, hanem a szívemben"

Milyen utat kell végigjárni, ha valaki örökbe szeretne fogadni? A gének vagy a nevelés erősebb? Melyik örökbefogadási forma a legjobb? El kell-e mondani a gyereknek az igazat? Mikor kell elmondani? Ki az "igazi "anya, aki felnevel vagy aki életet adott? - Ezekről és más hasonló érdekes kérdésekről beszélget Jakupcsek Gabriella Budavári Zitával, a Bölcső Alapítvány elnökével, Pataki Ágival, az első magyar szupermodellel és Császár Angelával, Jászai díjas színésznővel a Ridikül című műsorban.
A műsort itt tudjátok megtekinteni: katt

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/04/05/18/Ridikul_2013_aprilis_5_.aspx

A szeretet körülvesz...

Lehet, hogy ez túl érzelgős cím, de nem adhattam mást, mert én így érzek. Meglepve és örömmel látjuk, hogy két nap alatt csaknem ötszázan kedvelik az Angyalkuckó oldalát, érkeztek felajánlások, kedves levelek, sok bátorító szó, mindenki segíteni szeretne nekünk valahogy. Annyira jó látni, hogy ennyi mindenkit megmozgat az ügyünk, ez is jól mutatja, hogy az emberek szíve milyen könnyen megnyílik, csak kopogtatni kell rajta... Még el sem kezdődött az Advent, de már most karácsonyi hangulatom van és nem csak a késő őszi napsugarak miatt érzek melegséget... 

Nem számítottunk ekkora érdeklődésre, reméljük mindenkinek jut majd süti és angyalszárny is, a kuckónkban folyamatosan zajlanak a munkálatok, hogy így legyen.

Ez a gyönyörű őszi idő ajándék, legyen szép napja mindenkinek!

Réka

Az Angyalkák mindenütt ott vannak...

Számomra minden nap öröm felkelni, hiszen a saját kis Angyalkám duruzsolására ébredek minden reggel. Aztán a rutinos reggeliztetés és játék után munkába indulok: a szomszédos stúdióba, ahova minden napra várok egy Angyalkát, akinek megörökíthetem boldog mosolyát, huncut tekintetét vagy éppen a békés kis álmát. 
Különösen a Karácsony előtti időszakot szeretem, az Ünnep hangulatát, a családokat akik ajándékba készíttetik a fotókat. 
Tegnap egy számunkra nagyon kedves kis levelet kaptunk, idézem: 

"Szia Niki! Azt tudod, hogy fotóztál már "bölcsős" gyerkőcöt? jó lehet, hogy nem csak egyet. Terjesztem az Angyalkuckót! Nagyon szépen megcsináltátok és nagyon jó ötlet. Remélem lejutok Pécsre és tudok én is venni sütit!" 

Majd a levelet követte egy fotó, amit én készítettem a kisfiúról tavaly, Karácsony előtt. Megtiszteltetés, hogy a szülők megosztották velünk ezt a történetet, köszönjük szépen!

Angyalszárnyak

A sütik megvásárlásával nem csak a Bölcső Alapítványnak segítetek, hanem egy ilyen szép angyalszárny kitűző tulajdonosai is lesztek. A szárnyacska jelzi, hogy viselője is segített, hogy egy kicsi angyalka szebb helyre érkezhessen. 

Az angyalkáink szárnyait szimbolizáló kis kitűzők már készülnek, és hamarosan csak Rátok várnak, hogy hazavigyétek őket.

Nemcsak az adventi vásárban találkozhattok ezekkel a gyönyörű, csipkés kis szárnyacskákkal- és a sütikre  sem kell decemberig várni. Hamarosan megtalálhatjátok őket városszerte az értékesítési  pontjainkon, melyek pontos listáját nemsokára közzétesszük.

A november se múljon el segítség nélkül...

Miért éppen a Bölcső és kik vagyunk mi?

Biztos sokakban felmerül a kérdés, akik az Angyalkuckó akcióról hallanak, hogy miért éppen a  Bölcső Alapítványnak segítünk? Hiszen annyi segítségre szoruló ember, alapítvány és ügy létezik- hogyan lehet kiválasztani ezek közül azt az egyet, akinek segítsünk?

Az egyetemi éveim alatt véletlenül hallottam az alapítványról: a tevékenysége kapcsolódott az évfolyamdolgozatom témájához és a kutatásaim során bukkantam rá a honlapjára.

Minden, ami babákkal kapcsolatos érzékenyen érint, így amikor megismertem a Bölcső Alapítványt könnyen azonosulni tudtam a törekvéseivel.  Ha csecsemőgyilkosságról hallok, mindig az jár a fejemben, hogy miért kellett így lennie? Történhetett volna másképp is, hiszen hány olyan ember van, aki bármit megadott volna, hogy hazavigye, szerethesse, a sajátjaként nevelje fel azt a  szerencsétlen sorsú kisbabát...

Miért nem találtak valahogy egymásra ők- az nő, aki krízishelyzetben hozta világra a gyermekét és nem látott más kiutat és a másik nő, aki lelkében már anya, csak a természet furcsa fintorának köszönhetően biológiai értelemben mégsem válhatott azzá.

Milyen ideális lenne a világ, ha minden szülő, aki gyermekre vágyik de nem adatik meg neki, hazavihetne, szerethetne, felnevelhetne egy máshol nem kívánt, nem várt kisbabát.

A Bölcső Alapítvány tevékenysége éppen erre irányul. Az a célja, hogy a válságban lévő terhes nők nem várt babáit örökbefogadó családokhoz juttassa. 

Már az első személyes találkozásnál magával ragadott Zita (Budavári Zita, az alapítvány elnöke) lelkesedése, kitartása, emberfeletti türelme, és már akkor éreztem, hogy szeretnék valahogy részt venni a munkájában. Másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiforrjon az ötlet, hogyan tudnék a kisbabám mellett, elfoglalt anyukaként segíteni a Bölcsőnek, valahogy közreműködni a tevékenységében. Nem csak adományt szerettem volna gyűjteni, hanem megismertetni a tevékenységét, ráirányítani az emberek figyelmét magára a problémára. Ha egy csecsemőnek meg kell halnia, ha egy édesanya odáig jut, hogy ilyet tegyen, és nincs senki, aki segítene rajta, senki, aki észrevenné, hogy baj van, az bizony mindannyiunk felelőssége. A létező, nem létező férj, az élettárs, a család, a szomszédok a szűk és a tág környezet felelőssége, aki nem figyelt oda rá eléggé, a politikai rendszer, a társadalmi berendezkedés és még számtalan ok sorolható ide, ami felelőssé tehető az ilyen esetekért. Mindannyian tehetünk a tragédia ellen azzal, hogy figyelünk, nem ítélkezünk,  és segítő kezet nyújtunk, ha úgy látjuk szükség van rá.

Az Alapítvány munkája azért is tetszik, mert nem kezeli megbélyegzettként azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy nem vállalják gyermeküket. Először csodálkoztam, hogyan tud Zita ilyen kedves lenni és odaadóan gondoskodni róluk? Hogyhogy nincs benne harag, düh, ítélkezés?

Aztán szép lassan elkezdtem egy másik szemszögből látni ezeket a nőket: azt, hogy milyen óriási áldozatot vállalnak és hogy sok szempontból önzetlen és nagyon is anyai cselekedet az, amit tesznek.Kihordanak egy gyermeket, vállalják kilenc hónapon át a terhesség minden nyűgét, a szülés megpróbáltatásait, mindezt azzal a tudattal, hogy a babát nem ők  fogják utána kézbe fogni, nem őket fogja majd anyának szólítani. Vállalják a gyerekről való lemondással együtt járó érzelmi megrázkódtatást, az életre szóló lelki terhet- mindezt azért, hogy egy esélyt adjanak a gyermeküknek. Bár felnevelni nem tudják, mégis jövőt biztosítanak neki. Nem magára hagyják, hanem szerető kezekben- olyan embereknél, akik ugyanúgy fogják szeretni őt, ahogy ők tették volna, ha lehetőségükben áll.

Az, hogy süteményt sütök és valahogy annak az értékesítéséből gyűjtök az Alapítványnak kézenfekvő volt. Hobbim a sütés-főzés, ráadásul azt hiszem, az emberek egy jó ügyért – és egyébként is - mindig hajlandóak egy kis édességet enni. Elmondtam az ötletemet a karácsonyi jótékonysági süti vásárról Máténak és Sándornak, az Étkezőasztal és a Fahéjas Kávé gasztro blogok szerzőinek -akikről tudtam, hogy hozzám hasonlóan szeretnek a konyhában alkotni- és ők rögtön rábólintottak. Évi, a Szőrmókműhely kitalálója és megvalósítója is lelkesen állt a jó ügy mellé, kreatív ötleteivel és marketing tudásával támogatja a csapatot, angyalszárnyakat gyárt a süteményeink mellé. Nikiről tudtam, hogy a téma neki is szívügye- elég ránézni a babafotóira, amelyeken valóban minden kisbaba angyalka- így természetes volt, hogy megkérem, segítsen a kreatív arculati feladatok megvalósításában. Rékát az egyetemi tévé riportereként ismertem meg, később anyukaként újra összehozott bennünket az élet, segít nekünk a kommunikációs feladatokban és a sajtó bonyolult világában eligazodni. Tímea hozzám hasonlóan olyan anyuka, akinek a rengeteg kreatív terve megvalósításában csak a szabadideje szab korlátokat, de ötleteivel fontos kreatív tanácsadója a csapatnak.

Valamennyünkben közös, hogy friss szülők vagyunk, kicsi gyerekekkel, akik életünk legnagyobb kincsei, így nagyon érzékenyek vagyunk az őket érintő társadalmi problémákra.

Természetesen a süteményt is szeretjük mindannyian, tehát magunkból kiindulva, közösen összefogva, lelkesen és izgatottan készülünk az Angyalkuckó süti és szárny vásárra, ahol remélhetőleg minél több pénzt sikerül összegyűjtenünk a Bölcső Alapítvány javára és sikerül kicsit az emberekben tudatosítani: milyen nagy a felelősségünk és a szerepünk ezeknek a tragédiáknak az elkerülésében, milyen kevésen múlik az, hogy ezek a történetek boldogan végződjenek.

Bódis- Szili Réka